A menekülő ember (2025) - Kritika

Korunkban egymást érik a Stephen King-adaptációk, idén négy filmet és egy sorozatot is bemutattak, amelyek közül több bizonyítja, hogy King nem csak a horror mestere. A legutóbbi két mozifilm, a szívbe markoló A hosszú menetelés és az Edgar Wright által rendezett A menekülő ember egyaránt riasztó disztópiák. Ez utóbbi ugyan valamivel derűsebb, mint az előbbi és az alapmű, mégis hatásos és pörgős akcióthriller. Kár, hogy kisebb-nagyobb gondok belerondítanak az élménybe.

Miről van szó

A menekülő ember nyomasztóan ismerős világában a gazdaság közel sem dübörög, a gazdagok csak még gazdagabbak lettek, a szegények pedig még szegényebbek. Glen Powell Ben Richardsa egyszerű munkásember, akinek lánya nagyon beteg, de a kezelésére nincs pénze. Nincs munkája sem, mert egy balhéja miatt feketelistára került. Felesége pedig arra kényszerül, hogy a testét áruba bocsássa. Bennek elege lesz, ki akar törni a nyomorból. Kapóra jön neki, hogy az elégedetlen tömegek lecsillapítására a rendszer az ókori Rómában jól bevált "Kenyeret és cirkuszt!" taktikát alkalmazza. Ennek egyik legkegyetlenebb példája a közkedvelt tévés vetélkedő, A menekülő ember, amelynek keretében a versenyzők hatalmas pénznyereményt vihetnek haza. Igen ám, de ehhez 30 napon keresztül életben kell maradniuk állig felfegyverzett bérgyilkosokkal a nyomukban. A műsor producere, a Josh Brolin által megformált tenyérbemászó Dan Killian meglátja a temperamentumos Benben a szenzáció lehetőségét. Ezért ráveszi, hogy ne más vetélkedőhöz, hanem ehhez csatlakozzon. Pechére Ben nemcsak szívósnak, hanem túl népszerűnek is bizonyul, így egyre inkább veszélyt jelent a rendszerre.

Nem egy akcióhős

A Scott Pilgrim a világ ellennel és a Nyomd, Bébi, nyomd!-dal is bizonyított Edgar Wright ezúttal sem hazudtolja meg önmagát, ha akciókról van szó. Ebből a szempontból sem rossz az 1987-es Arnold Schwarzenegger-változat, de Wright adaptációjában sokkal nagyobb erő és lendület van. Sőt, a rendező újra és újra bedobja a gyeplőt a lovak közé, így tényleg roppant őrült akciókat láthatunk. Ez abból is fakad, hogy Glen Powell bár kigyúrta magát, de ő sokkal inkább Bruce Willis John McClane-jére emlékeztet, nem egy Schwarzenegger-héroszra. Azaz alapvetően egy átlagember, akit elsősorban a dühe hajt előre, ez segíti ki a rázós helyzetekből, nem pedig a profizmusa, ami nincs. Ugyan ért valamelyest a fegyverekhez, de javarészt azzal harcol, ami a keze ügyébe kerül, legyen az egy letört vasrúd vagy üvegszilánk. Ben szabályosan ráveti magát üldözőire, olykor torkaszakadtából ordítva és káromkodások közepette. Idegből küzd, mert számára ez nem szórakozás, hanem élethalálharc. Minden egyes összecsapás elkeseredett, szándékosan tökéletlen és a lehetőségekhez képest jó mocskos is. A menekülő ember tehát nem egy John Wick, ami szinte balettelőadásként megkomponált lövöldözésekkel kápráztatja el a nézőt.

A szép új jelen

King regénye a nyolcvanas évek elején jelent meg, így egyszerre vicces és félelmetes mai szemmel látni, hogy a cselekménye 2025-ben játszódik. Ráadásul nem is jósolt olyan lehetetlen dolgokat, Wright filmje akár jelen idejű is lehetne. Nem viszi túlzásba a disztópia bemutatását, de Stephen King sem tört George Orwell 1984-ének a babérjaira. Ugyanakkor Wrighték frappánsan felfrissítették ezt az új rossz jövőt korunkra jellemző technológiákkal és témákkal. A médiagépezet ebben a világban azért is olyan hatékony, mert a mesterséges intelligencia és a digitális képmanipuláció segítségével játszi könnyedséggel lehet megmásítani Ben egy-egy szenvedélyes beszédét. A hatalom aljassága abban rejlik, hogy a versenyzőknek nem pusztán az életét teszi kockára, módszeresen karaktergyilkosságot hajt végre. Besározza a résztvevőket, hogy a felbujtott tömegek szinte habzó szájjal követeljék a szerencsétlenek meggyilkolását.

Félelmetesen aktuális mindez, hiszen általában a propaganda és az álhírterjesztés ugyanazon technológiák révén ördögien hatékony a világunkban, mint A menekülő emberben. A filmet nézve riasztóan közelinek tűnik az a korszak, amikor tényleg indítanak hasonló valóságshow-kat. Sőt, a Wright filmjével rokonítható Nyerd meg az életedből már ki is nőtt egy valódi vetélkedő, amelyben persze nem vérre megy a játék. Még.

Hol a mélység?

Más kérdés, hogy ennek a disztópiának nincs igazi mélysége, mivel a cselekmény alapritmusa nem engedi meg, hogy túl sokat elidőzzünk a médiagépezet működésénél vagy a társadalom ábrázolásánál. Ez nem is baj, mert Wright alapvetően azt vállalta, hogy egy zúzós akcióthrillert kanyarít King művéből. Így nem is kellene többnek látszania annál, mint ami, néha-néha mégis fontoskodik és megpróbál filozofálgatni. Ez nemcsak nem áll jól neki, de ha erre kerül a sor, akkor megtörik a ritmus is. Sőt, a ritmustörő filozofálgatás és a társadalmi kommentárok szájbarágós dialógusok formájában nyilvánulnak meg. Wright Scott Pilgrimje, azaz Michael Cera például egy lázadót játszik, aki a finálé felé közeledve elmagyarázza, miért rossz ez a rendszer, ha eddig nem vettük volna a lapot. Mintha az alkotó nem bízna saját magában és nézőiben.

A másik nagyobb gond A menekülő emberrel az előző problémából fakad. Vagyis a film túlságosan hosszú, és ennek oka pontosan az, hogy túl sok időt tölt el feleslegesen bizonyos karakterekkel és epizódokkal. Bődületesen sok a 2 óra 13 perc játékidő, ezt a sztorit egy feszes, maximum 100 perces és sallangmentes akcióthrillerként kellett volna tálalni. Az dicséretes, hogy Wright a Schwarzenegger-filmnél sokkal hűbb adaptációra törekedett, de a közhely ide kívánkozik: a kevesebb több. Ez érvényes egyébként a cselekmény utolsó harmadára is. Ebben egyrészt az alkotó rossz értelemben túlpörgeti a dolgokat, másrészt túlbonyolítja a végkifejletet. A végső leszámolás felemásra sikerült, amelynek oka az is, hogy a korábbi akciók elég magasra helyezték a lécet, ezt a fináléban nem sikerül megugrani. Wright pedig olyan ütemben dobálja be a fordulatokat, hogy csak kapkodjuk a fejünket. A menekülő ember a végére már-már követhetetlenné, sőt fárasztóvá válik. Továbbá egyértelműen nem áll jól neki az, ahogy változtat a regény történetén, tehát nem igazán működik a végső fordulat. A szándékot értékeljük, az alkotók nyilvánvalóan ez által is rá akartak erősíteni az aktualizált médiakritikára, de az eredmény nem katartikus, csak kaotikus.

Mindennek tetejébe ez a történet eléggé kiszámítható. Hiába működnek, hiába látványosak az akciók, végig ott motoszkálhat a fejünkben, hogy Ben azért csak egy átlagember. Nem John Wick, sok rázós szituációt mégis csodaszerűen túlél. Ráadásul nem is ésszel, hanem erővel érvényesül, így hát még hihetetlenebb, hogy elér a nagy leszámolásig. Még olyan megmosolyogtató kliséknek is szemtanúi lehetünk, hogy a hős rohan, a gonosztevők tüzelnek rá egy egyenes szakaszon, mégsem találják el. Az alkotói önkény A menekülő emberben is működésbe lép.

Dühből játszik

Persze Glen Powell és a közel sem kifinomult, de szórakoztató humor tesznek arról, hogy halványuljanak a felsorolt hibák. Powell nemcsak fizikailag, hanem színészi játékát tekintve is durván odateszi magát. Benje nem egy jófej klasszikus hős, hanem egy kiállhatatlan, arrogáns s*ggfej, akinek persze helyén van a szíve. Igaz ügyért küzd, ezért szurkolunk neki, de ritka nagy agresszív bunkó. Powell dühös alakítása élettel és energiával tölti meg ezt a kőbunkót, ő teszi szimpatikussá és színes egyéniséggé Bent. A komikus szituációk között vannak altesti poénok is, de javarészt azon lehet hahotázni, ahogy a harsány Ben minden mindegy alapon beszólogat az embertelen rendszernek a legalpáribb módokon. Még jó, hogy ez a disztópia értékeli a beszólogatást, más diktatúrákban lehet, hogy hősünket már régen fejbe lőtték volna egy börtönben.

A menekülő ember (The Running Man, 16 éven aluliaknak nem ajánlott!) 2025. november 13-tól megtekinthető a magyar mozikban. Az IGN Hungaryn megjelent valamennyi kritikát kritikaösszesítőnkre kattintva böngészhetitek. Minden idei bemutatót megtalálhattok a rendszeresen frissülő mozi-, stream- és sorozat-kalendáriumunkban.

2 Fast 2 Furious Honda S2000

Elevenítsd fel a 2 Fast 2 Furious című film lélegzetelállító versenyeit ezzel a kockákból épült Honda S2000 másolattal! A kimagaslóan részletgazdag LEGO® Speed Champions modellen felismerheted az eredeti jármű formatervezését, és ezt a modellt megépítheted, kiállíthatod, és még játszhatsz is vele! A szett része egy szereplő, Suki minifigurája, akit a volán mögé helyezve versenyezhetsz az utcákon.

9.999,00 Ft

Irány a bolt ↗